Anett Lilla
reflexológus
A talpreflexológia valóban enyhíti-e a székrekedést?
A székrekedés gyakori emésztőrendszeri probléma, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt érinthet, és tartós fennállása jelentősen ronthatja az életminőséget. Az életmódbeli változtatások és a gyógyszeres kezelések mellett sokan fordulnak kiegészítő módszerekhez is. Egy 2020-ban megjelent szisztematikus áttekintés és meta-analízis azt vizsgálta, hogy ezek közül a talpreflexológia mennyire lehet eredményes a székrekedés tüneteinek enyhítésében.
Mi a reflexológia?
A reflexológia a komplementer és alternatív medicina egyik régóta alkalmazott módszere. Lényege, hogy a talp meghatározott területeire kontrollált nyomást gyakorolnak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ezek a „reflexzónák” kapcsolatban állnak a test egyes szerveivel és szervrendszereivel. A láb ún. teljes kivetüléses mikrorendszer, ami azt jelenti, hogy az egyes szervek és szervrendszerek mindegyike megfeleltethető egy-egy reflexzónának, ezért valamennyi szervrendszer állapota befolyásolható a talpon keresztül és a szervrendszerek valamennyi elváltozása érzékelhető a talpon keresztül, jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt.
Célját a reflexológia elmélete a szervezet működésének kiegyensúlyozásában, illetve a homeosztázis elősegítésében jelöli meg.
Fontos azonban, hogy ez a feltételezett élettani mechanizmus önmagában nem tekinthető bizonyítottnak; a klinikai kutatások ezért elsősorban azt vizsgálják, hogy a kezelés után mérhető-e tényleges tüneti javulás.
Mit vizsgált a kutatás?
Azari és munkatársai randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokat kerestek, amelyekben talpreflexológiát alkalmaztak székrekedésben szenvedő gyermekeknél, felnőtteknél vagy időseknél. A keresés során több nemzetközi és iráni adatbázist vizsgáltak át, és végül hét tanulmány felelt meg a beválasztási feltételeknek. Ezek összesen 539 résztvevő adatait tartalmazták; hat vizsgálat került be a számszerű meta-analízisbe.
A vizsgálatok meglehetősen különböző betegcsoportokat foglaltak magukban. Voltak köztük székrekedéssel küzdő várandós nők, idősebb nők, funkcionális székrekedésben szenvedő gyermekek, cerebrális parézissel élő gyermekek, kórházi betegek és irritábilis bél szindrómában szenvedő felnőttek. A kezelés időtartama és gyakorisága sem volt egységes: az alkalmazott reflexológiai programok hat naptól akár tizenkét hétig tarthattak.
Hogyan mérték a székrekedés változását?
Az egyik legfontosabb sajátosság, hogy az egyes kutatások nem ugyanazzal a mérőeszközzel értékelték a javulást.
Az Elbasan és munkatársai által végzett gyermekvizsgálatban a Modified Constipation Assessment Scale (MCAS) segítségével értékelték a székrekedés súlyosságát. Ghaffari, Gillespie és Fakhrzade kutatásaiban a Constipation Assessment Scale (CAS) szolgált a tünetek pontozására.
Canbulat Sahiner és munkatársai egy saját fejlesztésű, 23 kérdésből álló, két részes kérdőívet használtak. Ennek második részében külön táblázatban hetente rögzítették a gyermekek székletürítésének gyakoriságát és minőségét.
A legnagyobb, Gordon által végzett gyermekvizsgálatban többféle módszert kombináltak. A székrekedés jellemzőit a Clayden Constipation Questionnaire segítségével értékelték, emellett négyhetes székletürítési naplót vezettek, és a Bristol Stool Chart használatával dokumentálták a széklet jellemzőit. Így nemcsak a betegek vagy gondozóik által érzékelt tüneteket, hanem a teljes székletürítések számát is nyomon tudták követni.
Tovey irritábilis bél szindrómában végzett vizsgálatában a résztvevők naponta értékelték tüneteiket egy 0-tól 4-ig terjedő ötfokozatú skálán, és az adatgyűjtés a kezelés utáni utánkövetési időszakokra is kiterjedt.
Ez a sokféleség ugyan gazdagította az adatokat, de meg is nehezítette a vizsgálatok közvetlen összehasonlítását. Ráadásul a legtöbb kutatás elsősorban szubjektív tünetértékeléseket használt; objektívebb végpontot, például a székletürítések számát csak néhány tanulmány rögzített.
Mit mutattak az egyes vizsgálatok?
Az eredmények nem voltak teljesen egységesek.
A székrekedésben szenvedő várandós nőket vizsgáló Ghaffari és munkatársai hat héten keresztül heti egy, 30 perces reflexológiai kezelést alkalmaztak. A CAS alapján a reflexológiás csoportban szignifikánsan javultak a székrekedési tünetek a kezelés után (p<0,001).
Gillespie és munkatársai 60 kórházi beteget osztottak talpreflexológiai, hasi masszázs- és rutinellátási csoportba. Az első két napon még nem találtak szignifikáns eltérést, a kezelés harmadik és hatodik napja között azonban már különbség mutatkozott a csoportok között. A reflexológia kedvezőbbnek bizonyult a rutinellátásnál, viszont a hasi masszázshoz képest mutatott előnye önmagában nem ért el statisztikai szignifikanciát.
A Fakhrzade és munkatársai által vizsgált idősebb nőknél a talpreflexológiát nem specifikus masszázzsal vetették össze. Hat hét után mindkét csoportban változott a székrekedés súlyossága, ugyanakkor az áttekintés szerint a reflexológiai és a kontrollcsoport között is szignifikáns különbség alakult ki.
Más kutatások viszont kevésbé voltak meggyőzőek. Canbulat Sahiner és munkatársai funkcionális székrekedésben szenvedő gyermekeket vizsgáltak. Mindkét csoport kapott étrendi, toalett- és motivációs oktatást, de csak az egyik csoport részesült reflexológiában. A második héttől mindkét csoportban gyakoribbá vált a székletürítés és javult a széklet állaga, a reflexológia azonban összességében nem eredményezett egyértelműen szignifikáns többlethatást.
Hasonlóan negatív eredmény született Tovey 34, irritábilis bél szindrómában szenvedő beteggel végzett vizsgálatában. A reflexológiát nem specifikus talpmasszázzsal hasonlították össze, de a két csoport között nem találtak statisztikailag kimutatható különbséget (p=0,47).
A legnagyobb vizsgálat eredményei
Külön figyelmet érdemel Gordon 2007-es vizsgálata, amely 184, krónikus funkcionális székrekedésben szenvedő gyermeket vont be. Három csoportot hasonlítottak össze: rutinellátást, rutinellátással kiegészített talpmasszázst és rutinellátással kombinált reflexológiát. A szülőket és gondozókat megtanították a technikák alkalmazására, amelyeket otthon naponta végeztek.
Tizenkét hét után a reflexológiás csoportban kedvezően változott az összesített székrekedési pontszám, és több más egészségi mutató is javult. A reflexológiai csoport és a rutinellátást kapó kontroll között szignifikáns különbség mutatkozott, és a reflexológia az összesített székrekedési pontszám tekintetében az egyszerű talpmasszázsnál is kedvezőbbnek bizonyult.
Ugyanakkor a kép itt sem volt teljesen egyértelmű. A talpmasszázshoz viszonyítva a reflexológia nem eredményezett szignifikánsan nagyobb javulást a székletürítések gyakoriságában; az egyik közölt összehasonlításban ennek p-értéke 0,063 volt.
Mit mondott a meta-analízis?
A hat összevonható vizsgálat eredményei alapján a talpreflexológia összességében kedvezően befolyásolta a székrekedés tünetpontszámát.
A standardizált átlagkülönbség:SMD = −0,76; 95%-os konfidenciaintervallum: −1,34 és −0,18 között; p=0,010.
Ez statisztikailag szignifikáns eredményt jelent a reflexológia javára.
A számot azonban óvatosan kell értelmezni. A vizsgálatok közötti heterogenitás nagyon magas volt (I²=84%), vagyis az egyes kutatások eredményei jelentősen különböztek egymástól. Ennek hátterében állhatott a vizsgált betegcsoportok, a kezelés időtartama és technikája, a kontrollbeavatkozások, valamint a mérőeszközök eltérése is.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a reflexológia kedvező hatása főként a szubjektív eredményekben – például a székrekedési tünetpontszámokban és részben a széklet állagában – jelentkezett. Az objektívebb mutató, vagyis a székletürítések gyakorisága összességében nem javult szignifikánsan.
Összegzés
A meta-analízis tehát arra utal, hogy a talpreflexológia enyhítheti a székrekedés egyes tüneteit, de ebből még nem következik, hogy hatásossága egyértelműen bizonyított lenne.
A hét bevont klinikai vizsgálat közül több módszertani szempontból gyenge minőségű volt. Sok esetben problémát jelentett a megfelelő vakítás hiánya, az allokáció nem kellően dokumentált elrejtése, a résztvevők kiesése és a szubjektív eredménymérés.
A szerzők ezért végső következtetésükben óvatosságra intenek: bár a vizsgálatok többsége valamilyen kedvező hatást mutatott, a rendelkezésre álló bizonyítékok minősége még nem elegendő ahhoz, hogy biztosan megítélhető legyen a talpreflexológia hatásossága székrekedésben. Megbízhatóbb következtetéshez nagyobb, jól randomizált vizsgálatokra, megfelelő kontrollcsoportokra, vak eredményértékelésre és több objektív mérési módszerre lenne szükség.
Összességében a talpreflexológia ígéretes kiegészítő módszer lehet, de a jelenlegi kutatási eredmények alapján nem tekinthető bizonyítottan hatékony kezelésnek.
Forrás: Azari, Z. A., Mirghafourvand, M., Hughes, C. & Havizari, S. (2020): The effect of foot reflexology on constipation: A systematic review and meta-analysis. Shiraz E-Med Journal, 22(1), 1–11. DOI: 10.5812/semj.100585.
Anett Lilla
reflexológus
Csökkentheti-e a talpreflexológiai kezelés a magas vérnyomást és a pulzust?
A tanulmány címe: The effects of foot reflexology on blood pressure and heart rate: A randomized clinical trial in stage-2 hypertensive patients
Szerzők: Praew Kotruchin, Supap Imoun, Thapanawong Mitsungnern, Patcharin Aountrai, Maneenuch Domthaisong és Kazuomi Kario
Megjelenés helye: Journal of Clinical Hypertension, 2021; 23:680–686.
A magas vérnyomás az egyik legfontosabb kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek. A megfelelő gyógyszeres kezelés ellenére sok beteg vérnyomása nem éri el a kívánt célértéket, és a magas vérnyomáshoz gyakran emelkedett szívfrekvencia, vagyis gyorsabb pulzus is társul. Ez azért lényeges, mert a magasabb pulzusszámot a korábbi kutatások a szív- és érrendszeri események, valamint a halálozás fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Emiatt egyre nagyobb az érdeklődés az olyan nem gyógyszeres, kiegészítő módszerek iránt is, amelyek segíthetnek a vérnyomás vagy a pulzus csökkentésében.A tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a talpreflexológia képes-e rövid távon csökkenteni a vérnyomást és a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A talpreflexológia olyan nem invazív módszer, amelynek során meghatározott pontokra nyomást gyakorolnak a lábon. A módszer több ázsiai országban, köztük Thaiföldön is régóta ismert és alkalmazott kiegészítő kezelés.
A kutatás randomizált klinikai vizsgálat volt, amelyet egy thaiföldi egyetemi kórház hipertónia-klinikáján végeztek. A végső elemzésbe 94 beteg került, közülük 47-en a reflexológiai, 47-en pedig a kontrollcsoportba. A résztvevők 40 és 80 év közöttiek voltak, 2. stádiumú magas vérnyomással rendelkeztek, és legalább három hónapja változatlan vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelésben részesültek. Fontos, hogy a reflexológia nem helyettesítette a hagyományos kezelést: mindkét csoport továbbra is megkapta a szokásos antihipertenzív terápiát.
A reflexológiai kezelés előtt a résztvevők öt percig ülve pihentek. Ezután a jobb láb talpi oldalán, az első lábközépcsont közelében egy meghatározott pontra körülbelül 3 kilogrammnyi nyomást gyakoroltak. A nyomás 15 másodpercig tartott, majd 5 másodperc szünet következett, és ezt a ciklust ötször ismételték meg. A teljes beavatkozás mindössze körülbelül két percet vett igénybe.
A kutatók a beavatkozás előtt, majd 15 és 30 perccel később mérték meg a résztvevők vérnyomását és pulzusát. A kontrollcsoport tagjai ugyanezekben az időpontokban kaptak mérést, de reflexológia helyett csendes helyiségben pihentek. A vérnyomást validált automata készülékkel mérték, minden alkalommal kétszer, kétperces különbséggel, és az eredmények átlagát használták fel az elemzésben.Az eredmények szerint a talpreflexológiai csoportban a kezelés után csökkent a szisztolés, vagyis „felső” vérnyomás, a diasztolés, vagyis „alsó” vérnyomás, valamint a szívfrekvencia is. A két csoport közvetlen összehasonlításakor azonban a vérnyomás csökkenése nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat alapján nem lehetett kellő bizonyossággal kijelenteni, hogy a vérnyomás javulását maga a reflexológia okozta, és nem például a nyugalomban eltöltött idő vagy más tényező.
Más volt a helyzet a szívfrekvenciával. A reflexológiai csoportban a pulzus csökkenése a kontrollcsoporthoz képest is statisztikailag jelentős volt: a két csoport változása között átlagosan 4,96 ütés/perc különbséget találtak a reflexológiai csoport javára. Ez volt a kutatás legfontosabb pozitív eredménye, és ez alapján a szerzők arra következtettek, hogy a talpreflexológia rövid távon valóban képes lehet csökkenteni a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.
A talpreflexológia hatásának pontos biológiai magyarázata még nem ismert. A szerzők egyik lehetséges magyarázatként azt vetik fel, hogy a reflexológia az akupresszúrához vagy akupunktúrához hasonló folyamatokon keresztül hathat. Egy másik lehetőség, hogy a kezelés ellazulást vált ki és csökkenti a szorongást, ami önmagában is hozzájárulhat a vérnyomás és a pulzus csökkenéséhez. Ezek azonban egyelőre lehetséges magyarázatok, és a vizsgálat közvetlenül nem bizonyította, milyen mechanizmus áll a megfigyelt hatás mögött.
A kutatásnak több erőssége is volt. Randomizált vizsgálatról van szó, egyszerre mérték a vérnyomást és a szívfrekvenciát, valamint minden résztvevőn ugyanaz a képzett szakember végezte ugyanazzal a technikával a reflexológiai kezelést. Ugyanakkor fontos korlát, hogy csak a kezelés rövid távú hatását vizsgálták, és kizárólag rendelőben mért vérnyomásértékeket használtak. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálat résztvevői thai betegek voltak, ezért az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más népességekre, és több olyan életmódbeli tényezőt – például a sóbevitelt, a testmozgást, a stresszt és a szorongást – sem elemeztek, amely befolyásolhatta volna a vérnyomást.
Összességében a tanulmány azt mutatta, hogy egy mindössze néhány perces talpreflexológiai kezelés rövid távon mérsékelheti a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A vérnyomás tekintetében szintén kedvező változásokat figyeltek meg, de ezek a kontrollcsoporttal összehasonlítva nem voltak egyértelműen bizonyíthatók. A szerzők ezért a talpreflexológiát nem a gyógyszeres kezelés alternatívájaként, hanem rövid ideig tartó, nem invazív kiegészítő terápiaként értékelik, és további vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak tisztázására, hogy rendszeres alkalmazása hosszabb távon is javíthatja-e a vérnyomást, a pulzust és a szív- és érrendszeri kimeneteleket.