Tartalomjegyzék
A meddőség hátterében számos különböző ok állhat, ezek közül az egyik leggyakoribb az anovuláció, vagyis amikor a petefészek működése során nem következik be rendszeresen tüszőrepedés. Mivel a gyógyszeres ovulációindukció hatékony lehet, ugyanakkor mellékhatásokkal is járhat, érthető az érdeklődés a kíméletesebb, nem gyógyszeres lehetőségek iránt. Ezek közé tartozik a talpreflexológia is.
De vajon valóban képes-e a reflexológia elősegíteni az ovulációt? Erre a kérdésre kereste a választ Jane Holt és munkatársainak randomizált, sham-kontrollos klinikai vizsgálata.
Az anovuláció jelentősége a meddőségben
A meddőség körülbelül minden hetedik párt érint, és az esetek mintegy egyharmadában anovuláció áll a háttérben (Templeton, 1995, idézi Holt et al., 2008). Ez jól mutatja, hogy az ovuláció elmaradása nem ritka jelenség, hanem a meddőségi kivizsgálások egyik fontos területe.
A vizsgálatba olyan, 18 és 38 év közötti nőket vontak be, akiknél anovuláció állt fenn. Ezt többek között az előző 12 hónapban jelentkező hatnál kevesebb menstruációval, illetve alacsony luteális fázisú progeszteronszinttel határozták meg. A résztvevőknél emelkedett androgénszint is jelen volt, összhangban a policisztás ovárium szindrómára vonatkozó akkori kritériumokkal.
Hogyan kezelik hagyományosan az anovulációt?
A tanulmányban ismertetett hagyományos megközelítés egyik fontos eszköze a gyógyszeres ovulációindukció, például clomiphene alkalmazásával.
A szerzők szerint a clomiphene az érintett nők mintegy 70–85%-ánál hatékony, ugyanakkor nem mellékhatásmentes. A legfontosabb kockázatok között a többes terhesség valószínűségének növekedését emelik ki. A cikk adatai szerint a többes terhesség kockázata természetes fogamzás esetén körülbelül 1:80, míg clomiphene mellett megközelítőleg 1:10 lehetett. A szerzők az ovariumcarcinoma kockázatával kapcsolatos elméleti aggályokat is megemlítik, ezért a szer használatát korlátozott ideig engedélyezték.
Éppen ezért érthető, hogy egy kellemesnek tartott, nem gyógyszeres módszer, például a reflexológia vonzó lehet azok számára, akik alternatív vagy kiegészítő lehetőséget keresnek.
Mi a reflexológia?
A reflexológia olyan komplementer terápia, amelynek során a láb meghatározott területeit masszírozzák vagy nyomják azzal a céllal, hogy ezáltal a test más részeinek működését befolyásolják.
A modern reflexológiai szemlélet szerint bizonyos szervek és testrészek szomatotopikus módon leképeződnek a talpon. A kezelés során a reflexológus az adott szervhez rendelt talpi zónát ingerli, abban a reményben, hogy ez kedvezően hat a hozzá társított távoli szerv működésére.
A tanulmány szerzői érdekes párhuzamot is említenek: ez a reflexológiai testtérkép bizonyos szempontból emlékeztet a kérgi érzékelés homunculusára.
Fontos azonban a különbség. Az agykérgi homunculus egy idegrendszeri, szomatotopikus reprezentációt ír le, míg a reflexológiai zónák és a belső szervek közötti megfeleltetés a reflexológia elméleti rendszeréhez tartozik.
Milyen reflexzónákat kezeltek?
A valódi reflexológiai csoport résztvevői a Bayly-módszernek megfelelő kezelést kaptak, amely során határozott nyomást alkalmaztak a reflexológia szerint fertilitással összefüggő területeken.
A kezelt zónák a következők voltak:
hypothalamus,
hypophysis, mellékvesék,
petefészkek,
petevezetékek,
méh,
úgynevezett „chronic uterus” terület, amelyet a reflexológiai rendszer a női hormonális aktivitással hoz összefüggésbe,
pajzsmirigy,
mellékpajzsmirigyek,
ágyéki és keresztcsonti gerinc,
húgyhólyag.
A napfonat, vagyis „solar plexus” pontot a kutatók a fertilitás szempontjából irreleváns referenciapontként alkalmazták.
A poszthoz csatolt kép ezeket a reflexológiai területeket szemlélteti a talpon.
Valódi reflexológia és sham-kezelés
A kutatás egyik erőssége az volt, hogy a reflexológiát nem egyszerűen kezelés nélküli állapottal hasonlították össze.A kontrollcsoport úgynevezett sham reflexológiát kapott: gyengéd lábmasszázst végeztek, miközben igyekeztek elkerülni a fertilitáshoz társított reflexzónák célzott nyomását. Ezzel szemben a fertilitás szempontjából irrelevánsnak tekintett napfonatpontot határozottan kezelték.
Mindkét csoportban körülbelül egyórás kezelések történtek. A résztvevők összesen nyolc alkalmat kaptak a nagyjából tízhetes vizsgálati periódus alatt.
Kik vettek részt a kutatásban?
Összesen 49 nőt randomizáltak: 27-en kerültek a valódi reflexológiai, 22-en a sham csoportba. Egy résztvevőt később kivontak az elemzésből, ezért az elsődleges eredmények 26 valódi reflexológiát és 22 sham-kezelést kapó nő adataira épültek.
Eredetileg ennél jóval nagyobb vizsgálatot terveztek. A kutatók csoportonként 52, vagyis összesen 104 résztvevőt szerettek volna bevonni, ám a toborzási nehézségek miatt ezt nem sikerült elérni.
Ez később az eredmények értelmezésének egyik legfontosabb korlátjává vált.
Kizárási tényezők
A vizsgálatból többek között kizárták azokat, akiknél:
- diabetes mellitus,
- pajzsmirigybetegség,
- késői kezdetű adrenalis hyperplasia állt fenn;
- az előző két hónapban ovulációindukáló gyógyszert alkalmaztak;
- korábbi reflexológiai kezelés történt;
- terhesség állt fenn;
- vagy a reflexológia szempontjából valamilyen kontraindikáció volt jelen.
Ilyen kontraindikációnak számított például az aktív thrombosis vagy phlebitis, bizonyos lábdeformitások, friss boka- vagy lábsérülések, fertőzéses vagy gyulladásos lábbetegségek, valamint a pacemaker.
Miért fontos a BMI?
A vizsgálat során a testtömegindex, vagyis a BMI külön figyelmet kapott.
A kutatás korai szakaszában több nagyon elhízott nő is bekerült a vizsgálatba. A szerzők szerint ebben a betegcsoportban ismert a kezeléssel szembeni nagyobb rezisztencia, ezért 2002 februárjától a BMI ≥35 kizárási kritériummá vált.
A kutatók gyakorlati problémáról is beszámoltak: nagyfokú elhízás esetén a reflexológus számára nehezebb volt a feltételezett reflexpontok megfelelő elérése.
A két vizsgálati csoport kiindulási BMI-je ugyanakkor szinte azonos volt: a valódi reflexológiai csoportban átlagosan 29,2, a sham csoportban 29,1.
Hatott-e a reflexológia az ovulációra?
Ez volt a vizsgálat legfontosabb kérdése.
Az ovulációt 30 nmol/L feletti szérumprogeszteron-szinttel igazolták.
Az eredmények:
Valódi reflexológia:
11 nő a 26-ból ovulált, ami 42,3%.
Sham reflexológia:
10 nő a 22-ből ovulált, ami 45,5%.
A két eredmény között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség.
Sőt, az ovuláció aránya számszerűen valamivel magasabb volt a sham csoportban.
A BMI 35 feletti résztvevők kizárása sem változtatta meg érdemben az eredményt: ekkor a valódi reflexológiai csoportban 55%, a kontrollcsoportban 53% volt az ovuláció aránya.
Mi történt a terhességi aránnyal?
A valódi reflexológiai csoportban 4 terhesség történt a 26 résztvevő között, míg a sham csoportban 2 terhesség a 22 nő között.
Ez 15,4%-os, illetve 9,1%-os aránynak felelt meg, de a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns.
A menstruáció rendszerességében és erősségében szintén nem találtak érdemi különbséget a csoportok között.
Meglepő eredmény: mi történt a bőrrel?
A kutatók a bőr változását is vizsgálták, mivel korábban reflexológiában részesülő páciensek anekdotikusan a bőrük állapotának változásáról számoltak be.
A bőr zsírosságában a vizsgálat végén nem volt különbség a két csoport között.
A bőr szubjektív javulásának megítélésében azonban meglepő eredmény született: a sham csoport résztvevői jóval gyakrabban számoltak be javulásról.
A kontrollcsoportban 17 nőből 9, vagyis 52,9% érezte úgy, hogy javult a bőre. A valódi reflexológiai csoportban ugyanezt mindössze 21 nőből 2, azaz 9,5% jelezte.
A különbség statisztikailag szignifikáns volt.
Ez az eredmény nem támasztotta alá a fertilitáshoz rendelt specifikus reflexpontok különleges hatását.
Mellékhatások és közérzet
A vizsgálatban súlyos nemkívánatos eseményt nem jelentettek, ugyanakkor a valódi reflexológiai csoport több résztvevője kellemetlenséget érzett a kezelés közben.
A szorongás tekintetében nem mutatkozott különbség a két csoport között. A depressziós pontszámok ugyanakkor váratlanul kedvezőbb változást mutattak a valódi reflexológia mellett. A szerzők ezt óvatosan értelmezték, mivel nem előzetesen meghatározott vizsgálati hipotézisről volt szó, ráadásul az értékelésben a kezelés típusát ismerő reflexológus is részt vett.
Akkor hatástalan a reflexológia?
A tanulmány alapján ennél pontosabban érdemes fogalmazni.
A kutatás nem talált bizonyítékot arra, hogy a fertilitáshoz társított specifikus talpi reflexzónák kezelése hatékonyabban váltaná ki az ovulációt, mint egy általános, sham lábmasszázs.
Ugyanakkor a vizsgálat kis létszáma miatt a szerzők nem tartották lehetségesnek minden kisebb hatás teljes kizárását. Arra azonban felhívták a figyelmet, hogy az eredményekben még egyértelmű tendencia sem jelent meg a valódi reflexológia javára.
Van azonban egy érdekes kérdés, amelyre a kutatás nem adott választ.A kutatók körülbelül 20%-os spontán ovulációs arányra számítottak, ehhez képest mindkét csoportban nagyjából 40–45%-os arányt mértek. Ez felveti annak lehetőségét, hogy maga a lábmasszázs, a relaxáció vagy a kezelési helyzet valamely általános hatása kedvezően hathatott a résztvevőkre.
Ezt azonban a vizsgálat nem tudta bizonyítani, mert nem szerepelt benne teljesen kezelés nélküli kontrollcsoport.
Mit vihetünk magunkkal a kutatásból?
A Holt és munkatársai által végzett vizsgálat értékes azért, mert egy népszerű komplementer módszert igyekezett randomizált és kontrollált körülmények között megvizsgálni.
Az eredmények alapján a specifikus talpreflexológiai pontok kezelése nem bizonyult hatékonyabbnak a sham lábmasszázsnál az ovuláció kiváltásában. A szerzők ezért arra jutottak, hogy ha létezik is specifikus reflexológiai hatás, annak klinikai jelentősége valószínűleg csekély.
A tanulmány ugyanakkor egy másik, érdekes lehetőséget is felvetett: az általános lábmasszázs és a hozzá kapcsolódó relaxáció hatása további vizsgálatot érdemelhet.
A reflexológia tehát kellemes kiegészítő kezelés lehet azok számára, akik szívesen veszik igénybe, de a vizsgált kutatás alapján nem tekinthető bizonyított ovulációindukáló terápiának, és nem helyettesíti a meddőség szakszerű kivizsgálását és kezelését.
Forrás
Holt, J., Lord, J., Acharya, U., White, A., O’Neill, N., Shaw, S., & Barton, A. (2008). The effectiveness of foot reflexology in inducing ovulation: A sham-controlled randomized trial. Fertility and Sterility. doi:10.1016/j.fertnstert.2008.04.016.
A talpreflexológia valóban enyhíti-e a székrekedést?
A székrekedés gyakori emésztőrendszeri probléma, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt érinthet, és tartós fennállása jelentősen ronthatja az életminőséget. Az életmódbeli változtatások és a gyógyszeres kezelések mellett sokan fordulnak kiegészítő módszerekhez is. Egy 2020-ban megjelent szisztematikus áttekintés és meta-analízis azt vizsgálta, hogy ezek közül a talpreflexológia mennyire lehet eredményes a székrekedés tüneteinek enyhítésében.
Mi a reflexológia?
A reflexológia a komplementer és alternatív medicina egyik régóta alkalmazott módszere. Lényege, hogy a talp meghatározott területeire kontrollált nyomást gyakorolnak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ezek a „reflexzónák” kapcsolatban állnak a test egyes szerveivel és szervrendszereivel. A láb ún. teljes kivetüléses mikrorendszer, ami azt jelenti, hogy az egyes szervek és szervrendszerek mindegyike megfeleltethető egy-egy reflexzónának, ezért valamennyi szervrendszer állapota befolyásolható a talpon keresztül és a szervrendszerek valamennyi elváltozása érzékelhető a talpon keresztül, jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt.
Célját a reflexológia elmélete a szervezet működésének kiegyensúlyozásában, illetve a homeosztázis elősegítésében jelöli meg.
Fontos azonban, hogy ez a feltételezett élettani mechanizmus önmagában nem tekinthető bizonyítottnak; a klinikai kutatások ezért elsősorban azt vizsgálják, hogy a kezelés után mérhető-e tényleges tüneti javulás.
Mit vizsgált a kutatás?
Azari és munkatársai randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatokat kerestek, amelyekben talpreflexológiát alkalmaztak székrekedésben szenvedő gyermekeknél, felnőtteknél vagy időseknél. A keresés során több nemzetközi és iráni adatbázist vizsgáltak át, és végül hét tanulmány felelt meg a beválasztási feltételeknek. Ezek összesen 539 résztvevő adatait tartalmazták; hat vizsgálat került be a számszerű meta-analízisbe.
A vizsgálatok meglehetősen különböző betegcsoportokat foglaltak magukban. Voltak köztük székrekedéssel küzdő várandós nők, idősebb nők, funkcionális székrekedésben szenvedő gyermekek, cerebrális parézissel élő gyermekek, kórházi betegek és irritábilis bél szindrómában szenvedő felnőttek. A kezelés időtartama és gyakorisága sem volt egységes: az alkalmazott reflexológiai programok hat naptól akár tizenkét hétig tarthattak.
Hogyan mérték a székrekedés változását?
Az egyik legfontosabb sajátosság, hogy az egyes kutatások nem ugyanazzal a mérőeszközzel értékelték a javulást.
Az Elbasan és munkatársai által végzett gyermekvizsgálatban a Modified Constipation Assessment Scale (MCAS) segítségével értékelték a székrekedés súlyosságát. Ghaffari, Gillespie és Fakhrzade kutatásaiban a Constipation Assessment Scale (CAS) szolgált a tünetek pontozására.
Canbulat Sahiner és munkatársai egy saját fejlesztésű, 23 kérdésből álló, két részes kérdőívet használtak. Ennek második részében külön táblázatban hetente rögzítették a gyermekek székletürítésének gyakoriságát és minőségét.
A legnagyobb, Gordon által végzett gyermekvizsgálatban többféle módszert kombináltak. A székrekedés jellemzőit a Clayden Constipation Questionnaire segítségével értékelték, emellett négyhetes székletürítési naplót vezettek, és a Bristol Stool Chart használatával dokumentálták a széklet jellemzőit. Így nemcsak a betegek vagy gondozóik által érzékelt tüneteket, hanem a teljes székletürítések számát is nyomon tudták követni.
Tovey irritábilis bél szindrómában végzett vizsgálatában a résztvevők naponta értékelték tüneteiket egy 0-tól 4-ig terjedő ötfokozatú skálán, és az adatgyűjtés a kezelés utáni utánkövetési időszakokra is kiterjedt.
Ez a sokféleség ugyan gazdagította az adatokat, de meg is nehezítette a vizsgálatok közvetlen összehasonlítását. Ráadásul a legtöbb kutatás elsősorban szubjektív tünetértékeléseket használt; objektívebb végpontot, például a székletürítések számát csak néhány tanulmány rögzített.
Mit mutattak az egyes vizsgálatok?
Az eredmények nem voltak teljesen egységesek.
A székrekedésben szenvedő várandós nőket vizsgáló Ghaffari és munkatársai hat héten keresztül heti egy, 30 perces reflexológiai kezelést alkalmaztak. A CAS alapján a reflexológiás csoportban szignifikánsan javultak a székrekedési tünetek a kezelés után (p<0,001).
Gillespie és munkatársai 60 kórházi beteget osztottak talpreflexológiai, hasi masszázs- és rutinellátási csoportba. Az első két napon még nem találtak szignifikáns eltérést, a kezelés harmadik és hatodik napja között azonban már különbség mutatkozott a csoportok között. A reflexológia kedvezőbbnek bizonyult a rutinellátásnál, viszont a hasi masszázshoz képest mutatott előnye önmagában nem ért el statisztikai szignifikanciát.
A Fakhrzade és munkatársai által vizsgált idősebb nőknél a talpreflexológiát nem specifikus masszázzsal vetették össze. Hat hét után mindkét csoportban változott a székrekedés súlyossága, ugyanakkor az áttekintés szerint a reflexológiai és a kontrollcsoport között is szignifikáns különbség alakult ki.
Más kutatások viszont kevésbé voltak meggyőzőek. Canbulat Sahiner és munkatársai funkcionális székrekedésben szenvedő gyermekeket vizsgáltak. Mindkét csoport kapott étrendi, toalett- és motivációs oktatást, de csak az egyik csoport részesült reflexológiában. A második héttől mindkét csoportban gyakoribbá vált a székletürítés és javult a széklet állaga, a reflexológia azonban összességében nem eredményezett egyértelműen szignifikáns többlethatást.
Hasonlóan negatív eredmény született Tovey 34, irritábilis bél szindrómában szenvedő beteggel végzett vizsgálatában. A reflexológiát nem specifikus talpmasszázzsal hasonlították össze, de a két csoport között nem találtak statisztikailag kimutatható különbséget (p=0,47).
A legnagyobb vizsgálat eredményei
Külön figyelmet érdemel Gordon 2007-es vizsgálata, amely 184, krónikus funkcionális székrekedésben szenvedő gyermeket vont be. Három csoportot hasonlítottak össze: rutinellátást, rutinellátással kiegészített talpmasszázst és rutinellátással kombinált reflexológiát. A szülőket és gondozókat megtanították a technikák alkalmazására, amelyeket otthon naponta végeztek.
Tizenkét hét után a reflexológiás csoportban kedvezően változott az összesített székrekedési pontszám, és több más egészségi mutató is javult. A reflexológiai csoport és a rutinellátást kapó kontroll között szignifikáns különbség mutatkozott, és a reflexológia az összesített székrekedési pontszám tekintetében az egyszerű talpmasszázsnál is kedvezőbbnek bizonyult.
Ugyanakkor a kép itt sem volt teljesen egyértelmű. A talpmasszázshoz viszonyítva a reflexológia nem eredményezett szignifikánsan nagyobb javulást a székletürítések gyakoriságában; az egyik közölt összehasonlításban ennek p-értéke 0,063 volt.
Mit mondott a meta-analízis?
A hat összevonható vizsgálat eredményei alapján a talpreflexológia összességében kedvezően befolyásolta a székrekedés tünetpontszámát.
A standardizált átlagkülönbség:SMD = −0,76; 95%-os konfidenciaintervallum: −1,34 és −0,18 között; p=0,010.
Ez statisztikailag szignifikáns eredményt jelent a reflexológia javára.
A számot azonban óvatosan kell értelmezni. A vizsgálatok közötti heterogenitás nagyon magas volt (I²=84%), vagyis az egyes kutatások eredményei jelentősen különböztek egymástól. Ennek hátterében állhatott a vizsgált betegcsoportok, a kezelés időtartama és technikája, a kontrollbeavatkozások, valamint a mérőeszközök eltérése is.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a reflexológia kedvező hatása főként a szubjektív eredményekben – például a székrekedési tünetpontszámokban és részben a széklet állagában – jelentkezett. Az objektívebb mutató, vagyis a székletürítések gyakorisága összességében nem javult szignifikánsan.
Összegzés
A meta-analízis tehát arra utal, hogy a talpreflexológia enyhítheti a székrekedés egyes tüneteit, de ebből még nem következik, hogy hatásossága egyértelműen bizonyított lenne.
A hét bevont klinikai vizsgálat közül több módszertani szempontból gyenge minőségű volt. Sok esetben problémát jelentett a megfelelő vakítás hiánya, az allokáció nem kellően dokumentált elrejtése, a résztvevők kiesése és a szubjektív eredménymérés.
A szerzők ezért végső következtetésükben óvatosságra intenek: bár a vizsgálatok többsége valamilyen kedvező hatást mutatott, a rendelkezésre álló bizonyítékok minősége még nem elegendő ahhoz, hogy biztosan megítélhető legyen a talpreflexológia hatásossága székrekedésben. Megbízhatóbb következtetéshez nagyobb, jól randomizált vizsgálatokra, megfelelő kontrollcsoportokra, vak eredményértékelésre és több objektív mérési módszerre lenne szükség.
Összességében a talpreflexológia ígéretes kiegészítő módszer lehet, de a jelenlegi kutatási eredmények alapján nem tekinthető bizonyítottan hatékony kezelésnek.
Forrás: Azari, Z. A., Mirghafourvand, M., Hughes, C. & Havizari, S. (2020): The effect of foot reflexology on constipation: A systematic review and meta-analysis. Shiraz E-Med Journal, 22(1), 1–11. DOI: 10.5812/semj.100585.
Csökkentheti-e a talpreflexológiai kezelés a magas vérnyomást és a pulzust?
A tanulmány címe: The effects of foot reflexology on blood pressure and heart rate: A randomized clinical trial in stage-2 hypertensive patients
Szerzők: Praew Kotruchin, Supap Imoun, Thapanawong Mitsungnern, Patcharin Aountrai, Maneenuch Domthaisong és Kazuomi Kario
Megjelenés helye: Journal of Clinical Hypertension, 2021; 23:680–686.
A magas vérnyomás az egyik legfontosabb kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek. A megfelelő gyógyszeres kezelés ellenére sok beteg vérnyomása nem éri el a kívánt célértéket, és a magas vérnyomáshoz gyakran emelkedett szívfrekvencia, vagyis gyorsabb pulzus is társul. Ez azért lényeges, mert a magasabb pulzusszámot a korábbi kutatások a szív- és érrendszeri események, valamint a halálozás fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Emiatt egyre nagyobb az érdeklődés az olyan nem gyógyszeres, kiegészítő módszerek iránt is, amelyek segíthetnek a vérnyomás vagy a pulzus csökkentésében.A tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a talpreflexológia képes-e rövid távon csökkenteni a vérnyomást és a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A talpreflexológia olyan nem invazív módszer, amelynek során meghatározott pontokra nyomást gyakorolnak a lábon. A módszer több ázsiai országban, köztük Thaiföldön is régóta ismert és alkalmazott kiegészítő kezelés.
A kutatás randomizált klinikai vizsgálat volt, amelyet egy thaiföldi egyetemi kórház hipertónia-klinikáján végeztek. A végső elemzésbe 94 beteg került, közülük 47-en a reflexológiai, 47-en pedig a kontrollcsoportba. A résztvevők 40 és 80 év közöttiek voltak, 2. stádiumú magas vérnyomással rendelkeztek, és legalább három hónapja változatlan vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelésben részesültek. Fontos, hogy a reflexológia nem helyettesítette a hagyományos kezelést: mindkét csoport továbbra is megkapta a szokásos antihipertenzív terápiát.
A reflexológiai kezelés előtt a résztvevők öt percig ülve pihentek. Ezután a jobb láb talpi oldalán, az első lábközépcsont közelében egy meghatározott pontra körülbelül 3 kilogrammnyi nyomást gyakoroltak. A nyomás 15 másodpercig tartott, majd 5 másodperc szünet következett, és ezt a ciklust ötször ismételték meg. A teljes beavatkozás mindössze körülbelül két percet vett igénybe.
A kutatók a beavatkozás előtt, majd 15 és 30 perccel később mérték meg a résztvevők vérnyomását és pulzusát. A kontrollcsoport tagjai ugyanezekben az időpontokban kaptak mérést, de reflexológia helyett csendes helyiségben pihentek. A vérnyomást validált automata készülékkel mérték, minden alkalommal kétszer, kétperces különbséggel, és az eredmények átlagát használták fel az elemzésben.Az eredmények szerint a talpreflexológiai csoportban a kezelés után csökkent a szisztolés, vagyis „felső” vérnyomás, a diasztolés, vagyis „alsó” vérnyomás, valamint a szívfrekvencia is. A két csoport közvetlen összehasonlításakor azonban a vérnyomás csökkenése nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat alapján nem lehetett kellő bizonyossággal kijelenteni, hogy a vérnyomás javulását maga a reflexológia okozta, és nem például a nyugalomban eltöltött idő vagy más tényező.
Más volt a helyzet a szívfrekvenciával. A reflexológiai csoportban a pulzus csökkenése a kontrollcsoporthoz képest is statisztikailag jelentős volt: a két csoport változása között átlagosan 4,96 ütés/perc különbséget találtak a reflexológiai csoport javára. Ez volt a kutatás legfontosabb pozitív eredménye, és ez alapján a szerzők arra következtettek, hogy a talpreflexológia rövid távon valóban képes lehet csökkenteni a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.
A talpreflexológia hatásának pontos biológiai magyarázata még nem ismert. A szerzők egyik lehetséges magyarázatként azt vetik fel, hogy a reflexológia az akupresszúrához vagy akupunktúrához hasonló folyamatokon keresztül hathat. Egy másik lehetőség, hogy a kezelés ellazulást vált ki és csökkenti a szorongást, ami önmagában is hozzájárulhat a vérnyomás és a pulzus csökkenéséhez. Ezek azonban egyelőre lehetséges magyarázatok, és a vizsgálat közvetlenül nem bizonyította, milyen mechanizmus áll a megfigyelt hatás mögött.
A kutatásnak több erőssége is volt. Randomizált vizsgálatról van szó, egyszerre mérték a vérnyomást és a szívfrekvenciát, valamint minden résztvevőn ugyanaz a képzett szakember végezte ugyanazzal a technikával a reflexológiai kezelést. Ugyanakkor fontos korlát, hogy csak a kezelés rövid távú hatását vizsgálták, és kizárólag rendelőben mért vérnyomásértékeket használtak. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálat résztvevői thai betegek voltak, ezért az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más népességekre, és több olyan életmódbeli tényezőt – például a sóbevitelt, a testmozgást, a stresszt és a szorongást – sem elemeztek, amely befolyásolhatta volna a vérnyomást.
Összességében a tanulmány azt mutatta, hogy egy mindössze néhány perces talpreflexológiai kezelés rövid távon mérsékelheti a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A vérnyomás tekintetében szintén kedvező változásokat figyeltek meg, de ezek a kontrollcsoporttal összehasonlítva nem voltak egyértelműen bizonyíthatók. A szerzők ezért a talpreflexológiát nem a gyógyszeres kezelés alternatívájaként, hanem rövid ideig tartó, nem invazív kiegészítő terápiaként értékelik, és további vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak tisztázására, hogy rendszeres alkalmazása hosszabb távon is javíthatja-e a vérnyomást, a pulzust és a szív- és érrendszeri kimeneteleket.