A rekeszizomlégzés – más néven hasi vagy mélylégzés – egyszerű, eszköz nélkül végezhető légzéstechnika. Gyakran használják stresszcsökkentésre, szorongás mérséklésére, légzőszervi rehabilitációban és különböző fájdalomállapotok kiegészítő kezelésében. De mennyire támasztják alá ezeket az alkalmazásokat jó minőségű klinikai vizsgálatok?

Erre a kérdésre keresett választ Chan-Young Kwon, Jiyoon Won és Boram Lee átfogó szisztematikus áttekintése, amely 48 randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeit összegezte. Az eredmények alapján a rekeszizomlégzés bizonyos területeken – mindenekelőtt refluxbetegségben, szorongásban, post-COVID állapotban és terhességi cukorbetegségben – különösen ígéretes kiegészítő módszer lehet.

Publikáció

A szisztematikus áttekintés szerzői Chan-Young Kwon, Jiyoon Won és Boram Lee. A tanulmány címe: The health effects of diaphragmatic breathing: A systematic review A cikk a Complementary Therapies in Medicine című tudományos folyóiratban jelent meg, a 96. kötetben, 2026-ban, 103317-es cikkszámmal. Online 2025. december 31-én vált elérhetővé.

A szerzők célja az volt, hogy kizárólag randomizált, kontrollált vizsgálatok alapján tekintsék át, milyen egészségügyi hatásokat lehet kapcsolatba hozni a rekeszizomlégzéssel felnőttek körében. Hat nagy tudományos adatbázisban keresték a releváns kutatásokat, egészen 2025. január 27-ig.

Mi történik rekeszizomlégzés közben?

Normál légzéskor a rekeszizom és a mellkas izmai egyaránt részt vesznek a levegő mozgatásában. A rekeszizomlégzésnél tudatosan arra törekszünk, hogy a belégzést elsősorban a rekeszizom összehúzódása vezesse. Belégzéskor a rekeszizom lefelé mozdul, a hasfal előre domborodik, miközben a felső mellkas mozgása viszonylag kicsi marad.

A technika lehetséges hatása nem merül ki abban, hogy „mélyebben veszünk levegőt”. A lassabb, kontrollált légzés befolyásolhatja az autonóm idegrendszert, vagyis azt a szabályozórendszert, amely többek között a pulzust, a vérnyomást, az emésztést és a stresszreakciókat irányítja. A szerzők szerint a rekeszlégzés fokozhatja a paraszimpatikus, nyugalmi működést és mérsékelheti a szimpatikus, stresszhez kapcsolódó aktivitást. Emellett maga a rekeszizom mozgása a mellkasi és hasi nyomásviszonyokat is módosítja.

Milyen vizsgálatokat elemeztek?

A szakirodalmi keresés kezdetben közel 23 ezer találatot adott. A szűrés után végül 48 randomizált, kontrollált vizsgálat felelt meg a feltételeknek. A kutatások 2006 és 2025 között készültek, 14 országban.

A vizsgálatok igen sokféle résztvevőt vontak be. Kutatták többek között a rekeszlégzés hatását:
- egészséges felnőttekben és idősekben,
- refluxbetegségben,
- szorongásban,
- post-COVID állapotban,
- COPD-ben és asztmában,
- szívelégtelenségben és prehipertóniában,
- terhességi cukorbetegségben,
- migrénben,
- krónikus derékfájásban,
- műtétek után,
- valamint különböző fájdalom- és nőgyógyászati állapotokban.

A légzőgyakorlatok sem voltak teljesen egyformák. Az alkalmazott ritmus 2 és 10 légvétel/perc között változott, a leggyakoribb érték körülbelül 6 légvétel/perc volt. Egy-egy foglalkozás 3–45 percig tarthatott, a teljes program pedig az egyszeri gyakorlástól egészen 12 hétig terjedt.

Több vizsgálat például 4 másodperces belégzést és 6 másodperces kilégzést alkalmazott. Volt, ahol terapeuta vagy fizioterapeuta vezette a gyakorlatot, máshol hangfelvételt, videót, online instrukciót vagy biofeedbacket használtak.

A legerősebb eredmények: a refluxbetegség

A leginkább következetes pozitív eredményeket a gastrooesophagealis refluxbetegségben, vagyis GERD-ben végzett kutatások adták.

Hét vizsgálat foglalkozott ezzel a területtel, és mind a hét kedvező változásokról számolt be. Javultak a refluxos panaszok és az életminőség, egyes kutatások pedig objektív élettani változásokat is kimutattak.

A rekeszlégzés növelte az alsó nyelőcső-záróizom, illetve a gyomor és a nyelőcső találkozásánál mérhető nyomást. Ez azért fontos, mert ez a terület alkotja a szervezet egyik természetes antireflux-gátját, amely akadályozza, hogy a gyomortartalom visszaáramoljon a nyelőcsőbe.

A vizsgálatokban csökkent a nyelőcső savterhelésének időtartama is. Klinikai szempontból pedig kevesebb és enyhébb refluxos tünetet, jobb életminőséget és egyes hosszabb utánkövetések során kisebb savcsökkentő-gyógyszerigényt mértek.

A reflux okozta krónikus köhögést vizsgáló egyik kutatásban a köhögés rendeződése 94 százalékos volt a rekeszlégzést is végző csoportban, szemben a kontrollcsoport 77 százalékával.

Ez nem jelenti azt, hogy a légzőgyakorlat kiválthatja a reflux gyógyszeres kezelését. A jelenlegi adatok inkább azt támasztják alá, hogy kiegészítő módszerként lehet különösen érdekes.

Szorongás és stressz: mérhető idegrendszeri változások

A rekeszlégzés másik ígéretes területe a szorongás.

Egy nyolchetes vizsgálatban a Beck Anxiety Inventory – egy széles körben használt szorongásmérő kérdőív – átlagos értéke 19,13 pontról 5,33 pontra csökkent a légzőtréning után. A pszichológiai változások mellett kedvező autonóm idegrendszeri eltéréseket is mértek.

Egészséges felnőttek vizsgálataiban is csökkent a kognitív szorongás és az észlelt stressz. Egyes kutatásokban a szívfrekvencia-variabilitás is kedvezően változott, ami arra utalhat, hogy a szervezet rugalmasabban szabályozza a szívritmust és a stresszválaszt.

Post-COVID állapotban is bíztató eredmények születtek

A post-COVID állapotban végzett két vizsgálat eredményei szintén következetesen pozitívak voltak.

A rekeszizomtréning mellett javult:
- a nehézlégzés,
- a terhelhetőség,
- a légzőizmok ereje,
- valamint a rekeszizom működése.

A hatperces járásteszt során a résztvevők 135–175 méterrel nagyobb távolságot tudtak megtenni. Ez a teszt azt méri, hogy valaki saját tempójában mekkora távolságot képes megtenni hat perc alatt, ezért jól használható a mindennapi terhelhetőség jellemzésére.

Egy intenzív osztályos vizsgálatban a rekeszizom célzott tréningje a gépi lélegeztetésről való sikeres leválasztás arányával is összefüggött: 87,9 százalékos sikerrátát mértek a tréningcsoportban, szemben a kontrollcsoport 74,2 százalékával.

Hatással lehet a pulzusra és a vérnyomásra

Egészséges felnőttekben több rövid, akár egyetlen alkalomból álló kísérlet is kedvező keringési változásokat mutatott.

Három vizsgálatban a pulzus és/vagy a vérnyomás szignifikánsan csökkent. Egy reprezentatív eredmény szerint a szisztolés vérnyomás 8,47 Hgmm-rel, a pulzus pedig 6,2 ütéssel percenként mérséklődött egy légzőgyakorlat után.

Prehipertóniában – vagyis a normálisnál magasabb, de nem feltétlenül tartós hipertóniának megfelelő vérnyomás esetén – a rekeszlégzés egy vizsgálatban mérsékelte a zajterhelés okozta vérnyomás-emelkedést.

Terhességi cukorbetegség és női egészség

Két randomizált vizsgálatban terhességi cukorbetegségben is kedvező eredmények születtek.

A rekeszlégzés mellett javult az anya és magzata közötti pszichológiai kötődés egyik mérőszáma, csökkent a pszichés distressz, és az egyik kutatásban az éhomi vércukor 103,41 mg/dl-ről 90,75 mg/dl-re mérséklődött.

Egy másik vizsgálat a szülés második szakaszában hasonlította össze a mély rekeszlégzést a Valsalva-manőverrel, vagyis az erőteljes préseléssel. A rekeszlégzést alkalmazó csoportban az ép gáttal történő szülések aránya 41 százalék, a másik csoportban 19 százalék volt.

Menopauzás panaszokban és sürgetéses vizeletinkontinenciában egy-egy vizsgálat szintén kedvező tüneti változásokról számolt be.

Migrén, fájdalom és mozgásszervi problémák

Migrénben a rekeszlégzést kocogással kombináló programban a fejfájás gyakorisága 8,22-ről 3,61 napra, időtartama pedig 6,5 óráról 2,8 órára csökkent, miközben a fájdalom intenzitása is mérséklődött.

Krónikus derékfájásban két vizsgálat számolt be kedvező változásokról. Az egyikben a törzsstabilizáló gyakorlatokhoz adott rekeszlégzés fokozta a haránt hasizom aktivitását és a mellkas kitérését. Befagyott váll esetén pedig már egyetlen rekeszlégzéses alkalom után kisebb fájdalmat és jobb vállmozgást mértek.

És mi a helyzet a tüdőbetegségekkel?

Asztmában egy randomizált vizsgálatban a rekeszlégzés – belégzési ellenállással kombinálva – javított több tüdőfunkciós értéket, köztük az FVC-t, az FEV1-et és a kilégzési csúcsáramlást.

COPD-ben azonban még nem ilyen egyértelmű a helyzet. Három vizsgálat közül kettő javulást mutatott a légzésfunkcióban, a rekeszizom működésében, a nehézlégzésben és az életminőségben, a harmadik viszont nem talált jelentős előnyt.

Ezért COPD esetén a rekeszlégzés kedvező hatását jelenleg érdemes ígéretes, de még nem bizonyított várakozásként kezelni.

Szívelégtelenségben szintén vegyes eredmények születtek: az egyik vizsgálat nem mutatott lényeges javulást, egy másik viszont a fáradtság, a nehézlégzés és a funkcionális állapot javulását találta.

Fogalmak

Rekeszizom: A mellkast és a hasüreget elválasztó, kupola alakú izom, amely a belégzés legfontosabb izma. Összehúzódásakor lefelé mozdul, növelve a mellkas térfogatát.

Rekeszizomlégzés (DB): Olyan tudatos légzéstechnika, amelyben a belégzést elsősorban a rekeszizom munkája végzi, ezért belégzéskor főként a hasfal mozdul előre.

RCT – randomizált, kontrollált vizsgálat: Olyan klinikai kutatás, amelyben a résztvevőket véletlenszerűen osztják például kezelési és kontrollcsoportba. Ez segít elkülöníteni egy beavatkozás valódi hatását más tényezőktől.

Szisztematikus áttekintés: Több korábbi kutatás előre meghatározott módszertan szerinti összegyűjtése és értékelése.

Autonóm idegrendszer: A szervezet nagyrészt akaratunktól független működéseit – például a pulzust, vérnyomást, emésztést és stresszreakciót – szabályozó idegrendszeri rendszer.

Paraszimpatikus idegrendszer: Az autonóm idegrendszer egyik ága, amely általában a nyugalmi, regenerációs működést segíti.

Vagusideg: A paraszimpatikus idegrendszer egyik legfontosabb idege. Többek között a szív, a tüdő és az emésztőrendszer szabályozásában vesz részt.

HRV – szívfrekvencia-variabilitás: A két egymást követő szívverés közötti idő természetes változékonysága. Bizonyos HRV-mutatókat az autonóm idegrendszeri alkalmazkodóképesség jelzőjeként használnak.

GERD: Gastrooesophagealis refluxbetegség. Olyan állapot, amelyben a gyomortartalom rendszeresen visszaáramlik a nyelőcsőbe.

LES – alsó nyelőcső-záróizom: A nyelőcső alsó részén működő zárómechanizmus, amely segít megakadályozni a gyomortartalom visszaáramlását.

FVC: Erőltetett vitálkapacitás. Az a teljes levegőmennyiség, amelyet valaki maximális belégzés után erőltetetten ki tud fújni.

FEV1: Az erőltetett kilégzés első másodpercében kifújt levegő mennyisége. Gyakori tüdőfunkciós mérőszám.

Dyspnoe: Nehézlégzés vagy légszomj szubjektív érzése.

Biofeedback: Olyan technika, amely valamilyen testi működésről valós idejű visszajelzést ad, így a páciens könnyebben megtanulhatja szabályozni azt.

Milyen rekeszlégzés szerepelt a sikeres vizsgálatokban?

A kutatások alapján nincs még egyetlen, bizonyítottan optimális protokoll. A pozitív vizsgálatokban azonban több gyakori elem is megjelent.

Az autonóm idegrendszeri hatásokat vizsgáló tanulmányokban gyakori volt a körülbelül 6 légvétel/perc sebesség. Krónikus állapotok esetén a szerzők a kedvező eredményt mutató kutatások alapján 10–20 perces rendszeres gyakorlást és legalább 4–8 hetes programot emelnek ki lehetséges gyakorlati támpontként.

Ez azonban nem kezelési előírás. A vizsgálatokban többféle ritmust alkalmaztak, és a szerzők szerint további kutatások szükségesek ahhoz, hogy betegségenként meghatározható legyen az ideális gyakoriság, időtartam és légzési sebesség.

Mennyire megbízhatóak az eredmények?

Az összkép biztató, de a szerzők szerint az eredményeket nem szabad túlértékelni.

A 48 vizsgálatban összesen 236 különböző végpont torzítási kockázatát vizsgálták, és ezeknek csak 2,12 százaléka kapott egyértelműen alacsony kockázatú minősítést. A légzésprogramok ráadásul jelentősen eltértek egymástól, ami megnehezítette a vizsgálatok közvetlen összehasonlítását.

A szerzők ezért a rekeszlégzést elsősorban kiegészítő terápiaként értelmezik. A jelenlegi bizonyítékok alapján különösen GERD, szorongás, post-COVID állapot és terhességi cukorbetegség esetén tűnik ígéretesnek.

A biztonságosságról kevesebb adat áll rendelkezésre, mert a vizsgálatok csak kisebb része számolt be kifejezetten mellékhatásokról. A beszámolók többségében azonban nem jelentkezett nemkívánatos esemény, és súlyos mellékhatást nem jeleztek.

Összegzés

A rekeszizomlégzés egyszerűsége megtévesztő lehet: a kutatások alapján nem pusztán relaxációs technikáról van szó, hanem olyan beavatkozásról, amely az autonóm idegrendszerre, a keringésre, a légzésmechanikára és bizonyos esetekben a hasi-mellkasi nyomásviszonyokra is mérhető hatást gyakorolhat.

A 48 randomizált vizsgálatot összegző áttekintés alapján a legmeggyőzőbb eredmények refluxbetegségben, valamint szorongásban, post-COVID állapotban és egyes női egészségi problémákban születtek. Egészséges emberekben rövid távú vérnyomás- és pulzuscsökkenést is megfigyeltek, míg migrénben és különböző fájdalomállapotokban szintén biztató, de még kisebb mennyiségű adat áll rendelkezésre.

A módszer tehát nem csodaszer és nem helyettesíti a bizonyított orvosi kezeléseket. Jelenleg inkább egy könnyen hozzáférhető, alacsony költségű és ígéretes kiegészítő beavatkozásnak tekinthető, amelynek valódi értéke bizonyos betegségek esetében egyre jobban kirajzolódik.