A tanulmány címe: The effects of foot reflexology on blood pressure and heart rate: A randomized clinical trial in stage-2 hypertensive patients
Szerzők: Praew Kotruchin, Supap Imoun, Thapanawong Mitsungnern, Patcharin Aountrai, Maneenuch Domthaisong és Kazuomi Kario
Megjelenés helye: Journal of Clinical Hypertension, 2021; 23:680–686.

A magas vérnyomás az egyik legfontosabb kockázati tényezője a szív- és érrendszeri betegségeknek. A megfelelő gyógyszeres kezelés ellenére sok beteg vérnyomása nem éri el a kívánt célértéket, és a magas vérnyomáshoz gyakran emelkedett szívfrekvencia, vagyis gyorsabb pulzus is társul. Ez azért lényeges, mert a magasabb pulzusszámot a korábbi kutatások a szív- és érrendszeri események, valamint a halálozás fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Emiatt egyre nagyobb az érdeklődés az olyan nem gyógyszeres, kiegészítő módszerek iránt is, amelyek segíthetnek a vérnyomás vagy a pulzus csökkentésében.A tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a talpreflexológia képes-e rövid távon csökkenteni a vérnyomást és a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A talpreflexológia olyan nem invazív módszer, amelynek során meghatározott pontokra nyomást gyakorolnak a lábon. A módszer több ázsiai országban, köztük Thaiföldön is régóta ismert és alkalmazott kiegészítő kezelés.

A kutatás randomizált klinikai vizsgálat volt, amelyet egy thaiföldi egyetemi kórház hipertónia-klinikáján végeztek. A végső elemzésbe 94 beteg került, közülük 47-en a reflexológiai, 47-en pedig a kontrollcsoportba. A résztvevők 40 és 80 év közöttiek voltak, 2. stádiumú magas vérnyomással rendelkeztek, és legalább három hónapja változatlan vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelésben részesültek. Fontos, hogy a reflexológia nem helyettesítette a hagyományos kezelést: mindkét csoport továbbra is megkapta a szokásos antihipertenzív terápiát.
A reflexológiai kezelés előtt a résztvevők öt percig ülve pihentek. Ezután a jobb láb talpi oldalán, az első lábközépcsont közelében egy meghatározott pontra körülbelül 3 kilogrammnyi nyomást gyakoroltak. A nyomás 15 másodpercig tartott, majd 5 másodperc szünet következett, és ezt a ciklust ötször ismételték meg. A teljes beavatkozás mindössze körülbelül két percet vett igénybe.

A kutatók a beavatkozás előtt, majd 15 és 30 perccel később mérték meg a résztvevők vérnyomását és pulzusát. A kontrollcsoport tagjai ugyanezekben az időpontokban kaptak mérést, de reflexológia helyett csendes helyiségben pihentek. A vérnyomást validált automata készülékkel mérték, minden alkalommal kétszer, kétperces különbséggel, és az eredmények átlagát használták fel az elemzésben.Az eredmények szerint a talpreflexológiai csoportban a kezelés után csökkent a szisztolés, vagyis „felső” vérnyomás, a diasztolés, vagyis „alsó” vérnyomás, valamint a szívfrekvencia is. A két csoport közvetlen összehasonlításakor azonban a vérnyomás csökkenése nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat alapján nem lehetett kellő bizonyossággal kijelenteni, hogy a vérnyomás javulását maga a reflexológia okozta, és nem például a nyugalomban eltöltött idő vagy más tényező.

Más volt a helyzet a szívfrekvenciával. A reflexológiai csoportban a pulzus csökkenése a kontrollcsoporthoz képest is statisztikailag jelentős volt: a két csoport változása között átlagosan 4,96 ütés/perc különbséget találtak a reflexológiai csoport javára. Ez volt a kutatás legfontosabb pozitív eredménye, és ez alapján a szerzők arra következtettek, hogy a talpreflexológia rövid távon valóban képes lehet csökkenteni a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

A talpreflexológia hatásának pontos biológiai magyarázata még nem ismert. A szerzők egyik lehetséges magyarázatként azt vetik fel, hogy a reflexológia az akupresszúrához vagy akupunktúrához hasonló folyamatokon keresztül hathat. Egy másik lehetőség, hogy a kezelés ellazulást vált ki és csökkenti a szorongást, ami önmagában is hozzájárulhat a vérnyomás és a pulzus csökkenéséhez. Ezek azonban egyelőre lehetséges magyarázatok, és a vizsgálat közvetlenül nem bizonyította, milyen mechanizmus áll a megfigyelt hatás mögött.

A kutatásnak több erőssége is volt. Randomizált vizsgálatról van szó, egyszerre mérték a vérnyomást és a szívfrekvenciát, valamint minden résztvevőn ugyanaz a képzett szakember végezte ugyanazzal a technikával a reflexológiai kezelést. Ugyanakkor fontos korlát, hogy csak a kezelés rövid távú hatását vizsgálták, és kizárólag rendelőben mért vérnyomásértékeket használtak. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a vizsgálat résztvevői thai betegek voltak, ezért az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más népességekre, és több olyan életmódbeli tényezőt – például a sóbevitelt, a testmozgást, a stresszt és a szorongást – sem elemeztek, amely befolyásolhatta volna a vérnyomást.

Összességében a tanulmány azt mutatta, hogy egy mindössze néhány perces talpreflexológiai kezelés rövid távon mérsékelheti a szívfrekvenciát 2. stádiumú magas vérnyomásban szenvedő embereknél. A vérnyomás tekintetében szintén kedvező változásokat figyeltek meg, de ezek a kontrollcsoporttal összehasonlítva nem voltak egyértelműen bizonyíthatók. A szerzők ezért a talpreflexológiát nem a gyógyszeres kezelés alternatívájaként, hanem rövid ideig tartó, nem invazív kiegészítő terápiaként értékelik, és további vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak tisztázására, hogy rendszeres alkalmazása hosszabb távon is javíthatja-e a vérnyomást, a pulzust és a szív- és érrendszeri kimeneteleket.